itt foglak várni egész életemben.Valahol létezel, valahol én is, valamit kérdezel, valamit én is, néha vágy van benne, néha remény is.... valahol.... valamit....
Nem reménytől hajótörött a lélek csendje bent: a méretlen magány az ok, kihűlt remény, vágy, megkopott, s vak, novemberi csend. Kétség nem győzhet rajtad itt, hulljon bár könnyek árja: akit szerettél, nincs-e mind veled, szívedbe zárva?